Második fejezet: Új kezdet

Liam szemszöge

"Hol van Niall?" A koncert véget ért és az autóban ültünk, hogy haza menjünk. Éppen elindultunk, amikor rájöttem, valaki hiányzik: Niall.

"Oh, ő már elment" Mondta Marco

"Hogy érte azt, hogy elment?" Zayn felkiáltott

"El akart menni, de nem nagyon emlékszem, hova" Marco nyugodt hanggal válaszolt

"És hagytad őt elmenni?!" Mondtam felháborodottan 

"Mind az ötünknek együtt kell elmennie. Megrohamozhatják őt a fanok. Van vele testőr?"

"Bízunk benne" Mondta Marco

"De holnap itt lesz, ugye? Válaszolja Harry "Lesz egy másik koncertünk holnap este"

"Persze" Suttogja Marco amikor elhajt a kocsival

Nem értem hogy hagyhatták Niallt elmenni ilyen módon. Soha nem megyünk testőrök nélkül, mert túlságosan féltenek minket. Szóval miért szeretne hirtelen Niall elmenni nélkülünk és a testőrök nélkül? És hogy hagyhatták ezt? Meg kell tudnom, hogy mi folyik itt. Valami itt bűzlik... 

 Niall szemszöge

Érzem, ahogy a taxi megállt. Felkelek a gitáromról, de a könnyek még mindig ragyognak az arcomon; a Nap láthatóvá vált a Horizonton, tehát egész éjszaka utaztunk.

A sofőr felém fordult.


"Itt az ideje, hogy kiszállj." Mondta

"Hova kellene mennem?" Kérdeztem, majd megtöröltem az arcomat az ingem ujjával

"Itt a cím" A sofőr válaszolt nekem, majd egy papírt nyújtott felém. "Ide hozták a dolgaidat is"

"Nem is maradhatok a házamban?!"

"Nem. A nulláról kezdesz."

Kétségbeesetten a kezeimbe temettem arcomat, megdörzsöltem a nyakamat, a sofőr pedig szomorúan rám mosolygott. 

"Sajnálom, fiú" Mondta, majd egy könnycsepp utat tört az arcomon. "Nem könnyű, de túl leszel ezen. Ne aggódj."



Csak megráztam a fejemet jobbra, majd balra.

"Hol vagyunk?"

"Szerencsés vagy. Írországban vagyunk. Mullingarben."

"Valószínűleg ez az egyetlen dolog, amit nem vettek el tőlem; a gyerekkorom."



Kinyitottam a taxi ajtaját, megfogtam a táskámat és a gitáromat, megnéztem a papíron lévő címet és elindultam. Megnéztem minden házat, és kerestem azt, ami megegyezik a papíron lévő címmel. Végre megtaláltam.



Egy apró, fából készült ház. Nagyot sóhajtottam, amikor elértem a bejárati ajtóig. Mégcsak be sem volt zárva. Bejutottam és minden berendezésem és dolgom itt volt. Össze voltak zsúfolva; a ház nem elég nagy ahhoz, hogy távolság legyen közöttük.


A hálószobában nagy csomókban hevertek a ruháim, összezsúfolva. Nem maradt energiám arra, hogy kitakarítsam a házat. Nincs elég energiám a gondolkozáshoz.


A fejemet millió gondolat keresztezi. Nem tudom elhinni, hogy ez történik velem.


Ráhajoltam a gitáromra, majd ráestem az ágyra. Teljesen kimerültem.

Drága olvasóim!
Nagyon köszönöm az első fejezet alá érkezett megjegyzéseket és pipákat. Köszönöm a 6 feliratkozót is, és a megtekintéseket is. Remélem nincs tele hibával a fordításom, s a második rész is elnyeri a tetszéseteket.
Kérlek iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok :') Hálás lennék érte.

Della xx.